"Várom az életnek azt a szakaszát, amikor leesik a kő a vállamról
amikor a mosoly a főlemig ér
amikor sírás helyett nevetek
amikor átölelnek és nem ellöknek
amikor kiabálás helyett beszélgetünk
amikor rám nézel nem az utálatot mutatod hanem a szeretetet
amikor minden megoldódik és te azt mondod: szeretlek!"

Vajon megörténhet?
Vajon megbocsátasz nekem?
Vajon észreveszed az igazságot?
Vajon lesz, hogy megérted a valóságot?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.